This is falling in love-the cruelest way..
Ez után a mai nap után kedvem lenne...sírni egy hatalmasat a szobámban. Vagdosni magamat. Vagy ilyesmik. De nem teszem, mert erős vagyok. Még. Beérem a ,,kiírom magamból"-dologgal meg a szomorú számokkal. Persze az önsajnálatot sem hagyhatom ki, de ezzel így egész jó vagyok. Szóval,most a Hurts: Blind-re próbálok nem sírni, de kezdem elveszteni ezt a csatát.
Mindenki úgy látja, hogy rendben vagyok.Hogy boldog vagyok. Hogy elégedett vagyok. Azt hiszem, Jade-n kívül mindenki sebezhetetlennek lát, annyira profi vagyok a színlelésben.
De ez korán sincs így. azt hiszem, eléggé ki vagyok. Gondoltam, a tegnapi eset egy kivétel volt,hogy Chrissel egy pillantás sem, annyit sem kommunikáltunk. Hát tévedtem. Semmi. Az égvilágon semmi. Ez a szomorúságom első és fő oka. A második,hogy itthon belenéztem a tükörbe, és komolyan,ha egész nap ígz néztem ki,nem csoda,hogy Christ nem érdeklem. Pff.
Zayn...még mindig nem fogom fel,hogy mekkora seggfej. Nem írom le.De annyi elég,hogy mivel Lucy a legjobb barátnőm, most nagyon utálom őt. Meg amúgy is. Csalódtam egy kicsit benne, re,éltem,hogy megváltozott,most nem használja ki Lucy-t,ilyesmi. haha, édes álmok.Zayn sosem változik. Ő mindig is egy aljas seggfej lesz. Pont.
Szóval ez a napom Chris viselkedése borzalmasan fáj. Azt hiszem, kezdek komolyan beleesni, mert ennyire rég(brad..) fájt valami. Szép napot nektek is!:(