it's getting harder to pretend
teljesen összezavarodott körülöttem minden. Ott voltam Lucy mellett, amikor kiakadt, amikor szomorú volt, én voltam mellette, amikor senki más. És most már harmadjára egész egyszerűen otthagyott.Megint. A többiek(azaz dorothy-ék társasága) elhívtak maukkal, és bár nem túl kedvesen beszéltek Lucyról, éreztem,hogy rám kicsit sem haragszanak. Sőt, sajnálnak, és azt hiszem,kicsit tisztelnek is azért, mert kereken megmondom,hogy igen, én vagyok a lelki szemetesláda, de más nem zavar. Mert már megszoktam. azt mondták, Lucy nem érdemel meg egy olyan barátnőt, mint én. Lehet. De ha szksége van rám,ott leszek. Mert én egész egyszerűen ilyen vagyok. Mindenkinek ott vagyok,ha szükség van rá. Fájdalmas, de nem tudok rajta változtatni.
Zayn is abban a társaságban volt, amiben én, nem szóltunk egymáshoz, sőt, direkt kerülte a tekintetemet, de megértem azok után, amiket mondtam rá. Már kicsit tisztábban látom a dolgokat, de Zayn legutóbbi húzását még mindig nem értem. Csak jólesne, ha elmondaná,hogy miért kellett. Vagy ilyesmi. mindegy.
Chris egész héten kedves volt, egy csomószor rám mosolygott, csak úgy,ok nélkül, meg beszéltünk,ilyesmik. Tegnap viszont...rendben, megkérdezte,hogy mi a bajom, de Lucyval volt egész délután. M8intha csak nem venné észr,hogy Lucy épp ejtett ngem....áá.
Ma viszont egy furcsa érzéssel ébredtem fel. Chris irányába. Rájöttem,hogy mi ez. Legutóbb Bradnál éreztem ilyet. Te jó ég, szerelmes vagyok!! neeee.
Avril-Remember when