Anorexia..
Azt hiszem, erről még nem írtam. Már kábé két éve figyelek,hogy mit eszem,de azért soha nem vittem nagyon túlzásba. Soha nem éheztem, csak annyiról volt szó,hogy nem ettem sok kenyeret, hét után csak gyümölcsöt, mde azt hiszem, az utóbbi pár hónapban ez kicsit elfajult. Kicsit... Még nem vészes, tudom kontrollálni, nem fogok mondjuk elájulni, vagy ilyesmi, de azt vettem észre,hogy bár nagyon vágyok az ételre, és még mindig imádok enni, de már konkrétan boldoggá tesz, ha éhes vagyok, úgy érzem,mintha érezném, ahogy fogyok, és ettől leszek elégedett. Miközben meg nem vagyok lehangolt, elkeseredett, depis, eszembe sem jut a vagdosás, csak vékony akarok lenni. Csak ennyi. Még vékonyabb. Ötven kiló a célom, onnan meglátjuk. Azért remélem, bulimiás nem lesze, bár ha rajtam múlna, az lennék, mert párszor próbáltam meghánytatni magamat, de valahogy mindig meggondoltam magam. Mert nem akarok ,,lelkibeteg" csaj lenni, összesen arról van szó,hogy vékony akarok lenni. Nem fogok belesüllyedni ebbe az egészbe, nem indulok el azon a lejtőn, ahol nincs megállás, csak egy kicsit azt hiszem, anorexiás vagyok. Jó, ez hülyén hangzott, de tényleg. Nem halok bele, nem kerülök kórházba, egyszerűen attól lehetnék még boldogabb, ha vékony lennék. Mert azt hiszem, ez az.ez a kulcsa az egésznek. a boldogság. Boldog akarok lenni igazából, nem szerelmes, boldog akarok lenni igazából, nem vékony, boldog akarok lenni igazából, nem tökéletes. Ennyit akarok. Mert az, ahogy most vagyok,még nem elég. Még több boldogság kell. Felszabadult akarok lenni, nem akarok félni, amikor leülök,hogy nagynak fog tűnni a combon, nem akarok feszengeni fürdőruhában többé,hogy ha lehajolok,úgy néz ki,mintha bazinagy hurkáim lennének, nem akarok többé félni,hogy mindenki kövérnek gondol, ennyi. És ha ezt így tudom elérni, akkor drasztikusan fogok fogyni. nem vagyok kövér, ezt tudom, a legtöbben inkább vékonynak tartanak, de nekem ez még nem elég. És azt még én is tudom,hogy leginkább önmagamnak kell megfelelnem..