You've gotta get up and try, try,try
A tavaszi szünet utolsó napja, az eső zuhog, és hideg van:( Tavaszt!
Egyébként elég rossz napom volt, itthon tanultam, aztán délután Lucy felhívott, hogy szakítani fog Zaynnel, mert Christ szereti. Azon túk,hogy kicsit lesokkolódtam, és próbáltam támaszt nyújtani neki, mert mint a legjobb barátnőjének, segítenem kell a nehéz helyzetben, ez fájdalmas érzést idézett elő bennem. Mert Chris Lucy egy intésére ugrik, ha most újra...akkor nekem esélyem sincs. A saját szívfájdalmamat félretéve próbáltam támaszt nyújtani Lucynak, és egyszer sem sírtam. Egyszer sem.
Az egyetlen dolog, ami feldobhatta volna ezt a napot, az a lovaglás,például, ha vágtázhatok egy jót Betyuval, vagy ugrathatok Carlossal...De nem.Azzal az oktatóval voltam, akit nem igazán szeretek, plusz egy kis gyerekkel, Carlos sem volt jó kedvében, azaz majdnem végig ügettünk, kicsit vágtáztunk. Carlo még ott sem hozta a formáját, a máskor baromi kényelmes vágtája most zötyögős és vonakodó volt. Szóval, ez volt a napom.
Azonban erős voltam, és NEM ZUHANTAM MAGAMBA,hanem úgy döntöttem, kibírom. Ha arra lesz szükség, ki fogom bírni,ha együtt léátom Christ és Lucyt, mint ahogy már egyszer kibírtam. Nem fogom feladni,hogy egy nap én leszek az a lány, aki Chrissel lehet, de nem fogok rányomulni. Ő úgy lenne boldog, ha Lucyval lehetne, Lucy pedig úgy, ha vele lehetne, szóval én is ezen leszek. És várok. Mert megéri várni. Mert tudok várni Chrisre, mert nem akarok mást.
https://www.youtube.com/watch?v=yTCDVfMz15M