This is real,this is me
Húsvéthétfő van, és egyben április elseje is. A tavaszi szünet utolsó napja. Nem akarok sulimániás strébernek tűnni, de van,ami eléggé hiányzik, így suli nélkül. Chris. Név szerint ő.
Gondolom,most le kéne írnom,hogy ki is Chris. Először is, természetesen nem Chrisnek hívják, ez egyfajta álnév, amit mindenkinek fogok adni, mert nehogy rájöjjön valaki. Én Tyna vagyok:). Nem fogok olyat sem írni,hogy így meg úgy néz ki, elég lesz a helyes/szép jelző. Chris...fúú. Azt már gondolom ki lehetett találni,hogy ő az a srác, akibe bel vagyok zúgva. De ezt így nem mondanám. Elég mély érzéseim vannak iránta. Maradjunk ennyiben. Ő az osztálytársam, iszonyú jó fej, benne van abban a bizonyos ,,menő négyesben", ami a mi osztályunkban Zayn, Chris, Sam és Rick. Chris már egy éve szereti a legjobb barátnőmet, Lucy-t, néha viszonzatlanul,néha meg nem. Lucy ilyen típus, ő elég sok mindenkibe beleesik. (Később bővebben). Viszont most már mintha annyira nem lenne belezúgva ,és velem is egész kedvesen viselkedik, azaz van remény. Valahol.:D És,már három képemet kedvelte a Facebookon, ami tudom,hülyeség, de nekem igenis sokat számít. Hogyha már itt tartunk, van még valaki. Zayn. Lucy, a legjobb barátnőm barátja. De fájt ezt leírni, már ettől is ribancnak érzem magam, de nem, eszemben sincs kimutatni az érzéseimet, hogy valhol vonzódok Zaynhez is. Jó,igazából(remélem!!) csak azért, mert Zayn iszonyatosan helyes. De egyébként, mint ember, nem bízok benne, és féltem Lucyt, Zayn-t nem úgy ismerem, mint egy ártatlan kisfiút. Még valaki, Ewan. Őt zenesuliból ismerem, régebben nagyon odavoltam érte, de sajnos le se szar,úgyhogy feladtam. Majdnem teljesen:)
Egyébként nekem elég nehéz dolgom van a fiúkkal, mert egyrészt,képtelen vagyok kimutatni az érzéseimet, másrészt meg, Lucy, a legjobb barátnőm az a lány az osztályban, akibe mindenki szerelmes egy kicsit, aki öt(!) ajándékot kapott Valentin-napon, és akinek szinte mindenki tetszett már. Ezért én kicsit(khm) háttérben vagyok, de semmiért nem adnám fel a barátságunkat.
Baráti társaságom..nos, furcsa, de nem Lucyval vagyok a legtöbbet, állandó társaságom padtársam, Jade és még egy lány, Sarah. ők is teljesen mások,mint én, Sarah jókislány(nem negatív értelemben!!), Jade pedik rocker-gót-emó. Egyébként Jade az az ember,akivel a legjobban tudok beszélgetni, mert ő érti meg a ,,másik felem", már amennyit megmutatok belőle. A többiek úgy ismernek, mint egy vihogós, kedves csajt, aki mindenki lelki szemetesládája(egyébként ez a szerep néha kicsit megterhelő), de igazából annak ellenére, hogy optimistának tartom magam, sokszor vagyok szomorú. Legtöbbször csak melankolikusan szomorú, azaz romantikus filmekbe képzelve magam, sírdogálok romantikus számokra, és sajnálom magam, de néha igazán is. Az a fájdalmas, szívbemarkoló szomorúság, vagy a még rosszabb, üres szomorúaág is feltör néha belőlem, és akkor...nos, nem igazán tudok vele mit kezdeni. Már egy ideje abbahagytam, de régeben vagdosással vezettem le ezt az érzést, és a ,,kutya okozta" hegek még mindig ott vannak a bal alkaromon, pedik már majdnem négy hete nem csináltam újakat. Igaz,hogy már abbahagytam, de érzem,hogy véglegesen még nem győztem le ezt a dolgot. Van az a mondás,hogy ,,once a cutter-always a cutter". És azt hiszem, ez az igazság.
Szóval, ez a mostani helyzetem, a reménykedés Chris irányába, az elfojtás Zayn irányába, és...és a többi:)
https://www.youtube.com/watch?v=pSHHnfApO0Q